Együtthatók

Incze Mózes Munkácsy Mihály- díjas festőművész tárlata

2024. január 27. – március 1.

 

Az Együtthatók című kiállítás minden egyes alkotása olyan rejtett üzenetek, képzettársítások és utalások sorát mutatja, melyekben kivétel nélkül a felismert és feltételezett emberi létezés összemetsződése érzékelhető. A klasszikus értelemben vett festészeti hagyomány formakincsét magabiztosan alkalmazó alkotó ismert mitikus és szakrális képi elemeket, szituációkat vet egybe a modernitás eszközeivel és következményeivel annak érdekében, hogy a megélt valóság mibenlétének egy-egy darabját, általa kiemelt momentumát képi formában rögzítse.

 

Incze Mózes különösen izgalmas, összetett motívumvilágának meghatározó elemei a szellemileg visszaható környezet és tájvíziók, a test mint értelmezési rendszer szétesése, valamint a huzalok és kábelek által szimbolizált virtualitás betüremkedése a gondolkodásba és valóságérzékelésbe. Az ikonológiai hagyományt gyakran megbontó festményeken külső és belső látványt sűrít az áttört felületbe, amelyben a felsejlő tájlátomások analógiaként tartalmazzák a világot (Térkendő, Talált tárgy, Rész szerint). A Valahol máshol című képen a vízbe merülés egyfajta preegzisztens állapothoz való visszatérést szimbolizál. Mircea Eliade gondolatmenetére rímel a festő ábrázolása, amennyiben a víz a létezés lehetőségének tárházát jelképezi, mely minden teremtést megelőz és hordoz. Felbomlasztja a formákat, ugyanakkor megtisztít és újjáéleszt. Az ábrázolás megszokott térbeli rendjének szétbontása, a megjelenített képi motívumok ki- és becsomagolása (Tanító, Önaltató), befóliázása, dobozolása (Kibontott ajándék, Simogató) Incze Mózest hosszabb ideje foglalkoztatja. Például a Bizonyosság című képen – amely egyébként egy triptichon középső darabja – az alkotó idézőjelbe teszi a tapintás általi tapasztaláshoz, a primer ingergyűjtéshez fűződő sztereotípiákat.

Valahol máshol, 200x120cm, 2021, olaj, vászon

A tárlat festett acélobjektjei merőben új irányt mutatnak Incze Mózes korábbi alkotásaihoz képest, ugyanakkor mégis szervesen kapcsolhatók a festményeken tapasztalható alkotói gondolkodásmódhoz és a megjelenített képi világhoz. A kiállítótérben látható plasztikák változatos módon egymáshoz hegesztett acélelemek, egymás közelében tartott síkfelületek térbeli játékai, ahol a változatos formájú síkokon kisméretű, festett képecskék jelennek meg. A hideg hordozóra felvitt olajfestékrétegekből új távlatot ígérő tájképek, fürkésző tekintetű szemek vagy expresszíven kidolgozott tenyér- és lábtöredékek alakulnak. A Belső távlatok című alkotás egy olyan térbeli alakzatot mutat, amelynek szembenéző oldalaira festett kompozíciói – akármilyen nézőpontból is igyekszik a szemlélő befogni – sosem láthatók egyszerre, és egyenként sem figyelhetők meg frontális nézetből. A befogadó helyzetének változtatásával hol az egyik, hol a másik kerül ki a látómezőből. Ily módon a látvány sosem lehet teljes önmagában, csak amennyiben az éppen figyelt kompozíciót a másikról a szemlélőben alkotott emlékkép egészíti ki. Ráadásul az objekt két ábrázolása között is izgalmas, fordított térbeli reláció bontakozik ki. Az egyik oldalon leterített, kidomborodó elem visszaköszön a másik kompozíción is az előző negatív foglalataként, s ott ugyanezen forma körvonala mentén mintha beszakadna a tér és magába szippantaná az alakzatot. A Felfigyelőn a különböző felületekről visszapillantó tekintetek más-más irányba mutatnak, a látvány ebben az esetben is folyton alakul, az aktuális nézőpont nehezen fixálható. Vagyis úgy tűnik, hogy az ábrázolások szintjén sem csupán egyetlen adekvát olvasat működik, hanem a befogadó helyzetéből, a nézőpontok változtatása mentén kialakuló látványok sorozatából alakul ki a nézőben egy sajátosan szubjektív benyomás.

 

A művész szándéka szerint a műveiben felvetett ideák a befogadó továbbgondolásával és értelmezési kísérleteivel együtt alkotnak egészet, általuk nyerik el végső értelmüket. Incze Mózes átvitt értelemben azon elgondolás mentén építi fel képi struktúráit, hogy az ember általában saját maga létezésének megértéséhez egyfajta önértelmezési keretrendszert konstruál, s azt igyekszik működtetni, fenntartani. Ezek a magunkra rótt korlátok egyszerre kötnek gúzsba, ugyanakkor biztonságot, kapaszkodót is jelentenek számunkra.

 

                                                                                                                      Árvai-Józsa Kitty

 

≡≡≡

 

NŐ XXI.

Női ősképek változása a 21. században

Válogatás a Kacsuk Gyűjteményből

2023. november 23. – 2024. január 16.

Metzing Eszter – Alma kör sorozat III. Triumvirátus 2017.
75×105 cm akvarell, tollrajz, kollázs, hímzés, akvarellpapír

„Nekem is kell, hogy legyen egy sötét oldalam, ha egész akarok lenni.” —  Carl Gustav Jung

Carl Gustav Jung (1875-1961) korát jó száz évvel meghaladva közel hatvan éven át kutatta az emberi természetet. Az ő általa használt analitikus pszichológiai szemlélet nem a patológia irányából, hanem az egyetemes emberi kultúra felől közelíti meg lelkünk működését. A tudattalant, azon belül is a kollektív tudattalant a személyiség kiteljesedését segítőnek és fejlődésre inspirálónak tekintette.

Megalkotta az én köré szerveződő persona és az árnyék fogalmát, valamint a tudattalanon belül az archetípusok kategóriáit.  A szó maga görög eredetű, ősképet jelent. Jung olyan mitologikus alapfogalomként használta, amely a kollektív tudatalattiban megőrződött. Jung sokat beszél arról, hogy egészséges egyensúlyban kell tudatalattinkhoz visszanyúlni, az itt őrzött archetípusok előbukkanásának legkézenfekvőbb szintézise pedig mi más lehetne, mint a művészet.

Jung megkülönböztette a minden fizikai struktúrában megtalálható, de meg nem nyilvánuló archetípusokat, és a tudatmezőbe már belépett és tartalmat öltött archetípusokat. Utóbbiak formája és tartalma állandóan variálódik.

Az archetípusok szerepe leginkább az emberi kapcsolatainkban, és azon belül az ellentétes nem felé irányuló kapcsolatteremtésben éleződik ki.

Bevezette az anima és az animus alap archetípus fogalmát. Mindannyian magunkban hordozunk a másik nemből származó tulajdonságokat, mind biológiai mind pszichés szinten.

Eredetileg nyolc alaptípust határozott meg, az idő előrehaladtával ez folyamatosan bővült, alakult, az elnevezések is árnyalódtak, változtak, de az ősképek esszenciája nagyjából ugyanaz maradt.

Kijelenthetjük tehát, hogy önmagában az őskép nem változik, ám projekciója és elhelyezkedése a tudati szinten nagyon is függ attól, hogy környezetünk hogyan viszonyul hozzánk, illetve a világ milyen irányba változik.

A mostani tárlaton összegyűjtött alkotók mind tudattalanul jelenítik meg az ősképeket, céljuk egyik esetben sem az volt, hogy ez a projekció nyilvánvaló vagy egyértelmű legyen, de a Jung által alkotott rendszer szépsége pont abban rejlik, hogy önmagát igazolja mindenféle külső kényszerítő hatás nélkül is.

A válogatás alapja a leggyakrabban használt 12 archetípuson alapul. Mindegyiknek van pozitív és negatív oldala, de nem lehet őket egymástól külön választani, együtt léteznek.

Mindegyikünk hordozza mind a 12 ősképet, hiszen Jung szerint ezek a kollektív tudattalan részei, ám mindenkinek van egy domináns archetípusa, amely uralja személyiségét.

Mind álmainkban, mind művészetünkben kifejeződhetnek ezek az archetípusok.

Magunk is támaszkodhatunk intuíciónkra, ha szeretnénk meghatározni, melyik archetípus dominál az adott élet szakaszban, amiben létezünk. Jung úgy gondolta, az intuíció szorosan kapcsolódik a tudattalanhoz, jelentősége azonban nem valami misztikumként volt jelen tanulmányaiban, hanem hídként funkcionál a tudattalan tudatosba emelése során.

Ugyan klasszikus attribútumok szerint csoportosíthatjuk az ősképeket klasszikusan női vagy klasszikusan férfi tulajdonságok szerint, ezt nem érdemes megtennünk, törekednünk kell arra, hogy felismerjük magunkban a másik nemre jellemző archetípust is.

A kiállításon jelen lévő művészek alkotásaiban sokszor átvitten, sokszor egészen egyértelműen kifejeződik valamelyik archetípus.

A rendezésnél csoportosítottuk az egyazon domináns archetípust megjelenítő műveket, de szeretnénk, ha a néző maga is megpróbálná azonosítani ezeket.

Az alábbiakban röviden összefoglaltuk, melyik archetípusra mi a jellemző.

  1. Az Ártatlan

A boldogság és a biztonság keresése mozgatja ezt az archetípust. A dolgok helyes végrehajtására törekszik, sosem akar másnak kárt okozni. Attól tart, ha hibázik, akkor mindig bűnhödni fog. Jól alkalmazkodik, optimista.

Hívószavak: naív, romantikus, szent, álmodozó

  1. Az Árva

Kapcsolódni vágyik a világhoz és az emberekhez. Sokszor érzi, nagy terhet cipel, szeretné, ha ezt mások átvennék tőle. Ha nem talál kapcsolódást vagy segítséget, kiábrándul, elhagyatottnak érzi magát. Realista, földhözragadt értékrenddel bír.

Hívószavak: rendes ember, a csendes szomszéd, a hallgató többség, az áldozati bárány

  1. A Hős

Mindenáron igazát és becsületét szeretné bizonyítani cselekedetein keresztül. Nem adja fel, veszíteni gyűlöl. Bátor tettekkel szeretné bizonyítani erejét. Félelme, hogy ha legyőzik, gyengének tűnik. Szeret irányítani. Szüksége van a küzdelemre, hiszen magának is bizonyítani szeretne. A világ jobbá tétele életfeladata.

Hívószavak: hétköznapi hős, tűzoltó, katona, mentős, élsportoló

  1. A Gondoskodó

Célja másokról gondoskodni, védelmezni. Úgy is mondhatjuk, ez az archetípus a Nagy Anya. A saját igényei elé helyezi másokét. Nagylelkű, együttérző, gyengéd.

Hívószavak: legjobb barát, segítő, szülő.

  1. A Felfedező

Az újdonság, a kaland a változatosság a mozgatórugója ennek az archetípusnak. Sokszor nincs is különösebb célja, csupán vándorol. A belső késztetése, hogy hiteles és teljes életet éljen, ám úgy, hogy mindent kipróbál és megtapasztal. A megfelelési kényszer és a szabadságának korlátozása belső feszültséget eredményez nála.

Hívószavak: önállóság, ambíciók, kalandvágy

  1. A Lázadó

Folyamatosan provokálja a környezetét, mások véleményét nem veszi figyelembe. A szabályokra úgy tekint, egyetlen céljuk van, áthágni őket. Vezetői ambíciói vannak. A klasszikus forradalmár ősképe, ha nem találja a belső egyensúlyt, előfordulhat, hogy maga ellen fordul.

Hívószavak: szabadságharcos, karizmatikus vezető

  1. A Szerető

Az egyedülléttől való félelem és a mások szeretetének elnyerése egyik másik archetípusnál sem ennyire fontos, mint a szeretőnél. Az intimitást, a legmélyebb testi és lelki kapcsolódást keresi, hűséges a választásaihoz. A szépség, az érzékeknek kellemes dolgokat nagyon nagyra értékeli. Kapcsolódásaiban odaadó, hálás, elkötelezett.

Hívószavak: rajongó, házastárs, a csapat lelke

  1. Az Alkotó

Az alkotó kicsit hasonlít a felfedezőhöz, ám míg a felfedező aktívan tesz a változatosságért,

 az alkotó belső utazáson van. Rettentő kreatív, önállóan szeret dolgozni, képzelőereje határtalan. Értéket, időtállót teremt.

Hívószavak: művész, tudós, író

  1. A Bohóc

A bohóc archetípusban megjelenik a szarkazmus, az irónia, mindig nevettet, de valójában önmaga állandóan attól fél, unatkozni fog, vagy másokat untat, csalódást okoz. Látszólag hedonista, akkor is beszél, amikor nem kellene, nem szereti a feszült helyzeteket. Legtöbbször önazonos, más embereket is erre sarkall.

Hívószavak: komikus, színész

  1. A Bölcs

A bölcs mindig arra törekszik, legapróbb részleteiben megértse a világot. Intelligens, szomjazza a tudást. Mindig logikusan érvel, mindig van mondanivalója, mindenhez hozzá tud szólni. Ritkán váltja cselekedetre felfedezéseit.

Hívószavak: tanár, filozófus, tanácsadó, a tervező

  1. A Varázsló

Az álmok ennél az archetípusnál kiemelten fontosak. Ők valóban azon vannak, hogy az álmok megvalósuljanak. Lenyűgöző a kisugárzásuk. Gyógyító, feltaláló és látnoki képességekkel megáldott, erősen intuitív archetípus.

Hívószavak: sámán, gyógyító, vezető

  1. Az Uralkodó

Ő a klasszikus vezető, a rendteremtő. Ellenőrizni akar mindent és mindenkit. Célja, hogy elismerjék, hogy jól vezesse a közösséget, aminek az élén áll. Felelősségteljes, szereti betartani a maga alkotta szabályokat, és betartatni másokkal. Ha nem kényszeríti másokra mindenáron akaratát, nem csúszik el a zsarnokság irányába.

Hívószavak: politikus, főnök, menedzser

Nagy Kriszta x-T – Madonna gyermekkel 2016.
100×70 cm, print, flitter, ezüst füst, akril, vászon

Fontos beszélnünk Jung másik következtetéséről, a szinkronicitásról. A szinkronicitás szorosan kapcsolódik a Jung által tanulmányozott keleti tanokhoz és a transzcendentális világnézethez. Rövid jelentése, hogy a látszólag egymáshoz nem kötődő események egy időben történnek meg. Az a meggyőződés, hogy mindez nem véletlenül történik legalább ugyanolyan fontos eleme a szinkronicitásnak, mint az események időbelisége.

 Mindannyiunknak van olyan megfigyelése, hogy a hozzánk közel álló személlyel hasonlót álmodunk, ugyanakkor hívjuk fel egymást telefonon, vagy kitaláljuk, mire gondolt a másik. Esetleg egy hirtelen haláleset helyszínén megáll egy óra éppen a történés pillanatában. Ennek a gondolatkörnek rengeteg aspektusa létezik, a jóslástól elkezdve a telepátiáig vagy a kvantumfizikáig tudósoktól kezdve a vásári kártyavetőkig sokan sokféleképpen próbálják magyarázni.

A következtetés talán legeslegfontosabb aspektusa a kapcsolódás. A 21. század rengeteg kihívást állít az emberi kapcsolatok elé, mind mélységben mind mennyiségben sokkal nehezebb megtartanunk azt a bensőséges viszonyt, ami legalább ugyanolyan lételemünk, mint a levegővétel. Mind önmagunkkal, mind másokkal nehezítettebben kapcsolódunk a környezeti hatások, a digitalizáció és fizikai távolságok növekedése miatt.

Nehezebben is értjük, mi történik a másikkal, hiszen távolabb vagyunk egymástól, mint valaha. A kollektív tudatalattiban megbúvó képek azonban összekötnek minket, ha magunkhoz sikerül önismerettel és befelé forduló figyelemmel közelebb jutnunk, akkor ugyanez másokkal kapcsolatban is sokkal könnyebben fog menni.

A kiállító alkotók jórésze egészen biztosan tisztában van saját szerepeivel, önmagával és saját belső világában is jól elboldogul. Mindezt bizonyítják csodálatos alkotásaik és azok mélységei.

Mikor a munkák kiválasztásra kerültek Kacsuk Péter fantasztikus kortárs gyűjteményéből, a kurátori munka során meghatározásra került, az adott mű melyik archetípust fejezi ki éppen. Ezek között van átfedés, illetve ha a látogató önmaga is próbálkozik saját intuíciójára támaszkodva következtetéseket levonni, akkor gyakorlatilag kapcsolódik a kollektív tudatalattival.

Így kialakul egy egyetemes kapcsolódás nem csak a művek és szemlélői, de a szemlélő és a művész között is.

Az egység érzése Jung számára is ugyanolyan fontos volt, mint az ősi keleti tanok lejegyzői számára, de ugyanolyan fontos a 21. század embere számára is.

Szerepeink mind mi vagyunk, és egyik szerepünk sem azonosítható kizárólagosan velünk. Ennek a látszólagos ellentmondásnak a feloldása segíthet közelebb kerülni ahhoz a felvetéshez, változtak-e ezek az ősképek az idő múlásával. Változnak-e a férfi női szerepek, vagy csupán jobban a felszínre kerül minden, ami a nőben férfi, a férfiben nő.

Szabad-e azt kijelentenünk, hogy más lett minden, vagy csupán annyit mondhatunk, a környezet változhat körülöttünk, de az archetípusok állandóak.


≡≡≡



Száz Szász

Szász Endre és a Hollóházi kerámia

 

2023. november 7. – december 16.

A kiállítás a híres képzőművész, Szász Endre lenyűgöző művészetét mutatja be száz rendkívüli Hollóházi porcelán műalkotás által, amelyeken keresztül érzékelhetjük az ő kifinomult látásmódját és művészi hozzáállását.

Szász Endre évtizedeken keresztül formálta és gazdagította a kerámiaművészet világát, alkotásai pedig a funkcionalitás és a művészi kifejezés tökéletes egyensúlyát tükrözik. Az ő kezei által a Hollóházi porcelán olyan új dimenzióba lépett, ahol a hagyományos technikák és az innováció találkoznak. Szász Endre alkotásain keresztül az anyag és a forma közötti harmónia mellett az ő sajátos stílusa és egyedisége is felfedezhető.

A hollóházi Szász Stúdióban készült tárgyak közül számos sorozatgyártásba sosem került, egyedi darab, és számos limitált szériájú ritka és értékes porcelán foglalja el helyét a Vaszary Stúdióban.

Szász Endre kiállított színes falitányérjain, maszkjain és vázáin keresztül betekintést nyerhetünk a művész sokoldalú és kreatív világába.

Szöveg forrása: hollohazi.hu