Ungvári Károly 
(Zaláta, 1924. március 10. – Mosdós, 2000. március 3.)

A Baranya megyei Zalátán született. Szülei Brassóból települtek át Magyarországra. Három testvérével nagyon szegényes körülmények között élt. Már gyermekkorában is sokat rajzolt és festegetett. Katonaként harcolt a II. világháborúban, majd a hadifogság embertelen körülményeit kellett elviselnie. 1946-ban, hazatérését követően gépkocsivezetőként dolgozott a kaposvári kórházban. A munka mellett tanult és alkotott. Balázs János műtermében Gerő Kázmér és Ruisz György voltak a mesterei. Bernáth Aurél műtermében nagy segítséget kapott a művészi fejlődéséhez.

1963-ban felvették a Képzőművészeti Alaphoz. Ezt követően rendszeresen állították ki képeit. 1971–ben egészségi állapotára tekintettel leszázalékolják. Ettől az időtől kezdődően minden idejét a művészetnek szentelte.

1990-ben a Kapos Art tagja lett, majd a Somogyi Alkotóművészek Egyesülete és 1998-ban a Magyar Festők Társasága vette fel soraiba. A Kapos Art adott lehetőséget a külföldi kiállításokon való részvételre.

Munkái középületekben és magángyűjteményekben szerte az országban, valamint Glindében (Németország) és Ennában (Olaszország) találhatóak meg.

Kováts Albert írta róla:

„Aki ismerte, tudja, vele megismerkedni, őt ismerni kettős öröm volt: az ember és művei. Képek, és aki mögöttük áll. … Mert egyetlen tekintetre fel lehet mérni a kifejezés és a minőség egyediségét és rendkívüliségét. A szuverén tehetség átütő erejét. Egy eredeti festői nyelv zengését,…”

Ungvári Judit

Kaposváron született, tanulmányai, emberi és művészi kapcsolatai jórészt idekötik. 1967-ben érettségizett. Műszaki rajzolóként, grafikusként dolgozott. Munka mellett elvégezte a Kaposvári Tanítóképző Főiskola tanítói alapszakát. 1976-tól Osztopánban napközis nevelőként működött, de emellett a felső tagozatosok rajzi ismereteit is bővítette.

Ez idő tájt volt első kiállítása a kaposvári TIT-székházban. 1981-től Kaposmérőn, a Hunyadi János Általános Iskolában tanított, majd a Kaposvári Tanítóképző Főiskola rajztanár szakának elvégzése után rajztanárként tevékenykedett nyugdíjazásáig. 

Művészi, tanári gondolkodásmódját meghatározta közreműködése a Zsolnai József vezette képességfejlesztő programban; ezen belül a néprajz, tárgyi néprajz tananyagát gondozta. Férjével, néhai Molnár Tiborral közösen a „Fellegajtó – Nyitogató” című munkáltató tankönyvet írták és rajzolták.

Tanulmányokat folytatott a Budapesti Műszaki Egyetem színdinamikai szakán, ahol 2001-ben színdinamikai szakértői végzettség szerzett.

Rendszeresen részt vett csoportos kiállításokon. 2005-ben az V. Tavaszi Tárlaton különdíjat kapott. Egyéni kiállítása volt a Kling József Galériában Kaposfüreden, a Megyei Könyvtárban Kaposváron.

Jelenleg felnőtteket tanít rajzolni és festeni Bárdudvarnokon.

Ungvári Károly kiállítása június 13-ig,
Ungvári Judit kiállítása május 23-ig tekinthető meg.