2025.07.10. – 10.25.
Kiállító művészek: BÓBICS Diána, BOZSÓ Nóra, DOBOVICZKI Attila, ERNSZT András, FICZEK Ferenc, ifj. FICZEK Ferenc, GETTÓ József, GYENIS Tibor, HERCZIG Zsófia, HOPP-HALÁSZ Károly, KESERÜ Ilona, KNYIHÁR Bence, LANTOS Ferenc, MAKRAI Adél, MARTYN Ferenc, MOJZER Tamás, NAGY Sarolta, OROSZ Klára, PALATINUS Dóra, PÁL Zoltán, PINCZEHELYI Sándor, SOMODY Péter, SZENTGRÓTI Dávid, TOLVALY Ernő, VALKÓ László, VARGA Rita, VÁGNER Mátyás, VERCZ Szilvia
OTT A PONT!
Szemelvények a Pécsi Iskola jelenségről
Amikor a Pécsi Iskoláról beszélünk Martyn Ferenc 1945-ös Pécsre költözéséig kell visszatekintenünk. Párizsból tért haza, ahol már bizonyította érett nonfiguratív művészeti elszántságát – a francia fővárosban töltött időszaka alatt csatlakozott Naum Gabo és Antoine Pevsner által alapított Abstraction-Création csoporthoz. A párizsi éveket megelőzően Rippl-Rónai József értő szemei és iránymutatása mellett kezdett alkotni a kaposvári Róma Villa falai közt. A mester egykori példáját követve – aki Munkácsy Mihály műtermének és támogatásának hátat fordítva csatlakozott a vérmérsékletéhez és művészeti szemléletéhez jóval közelebb álló Nabik csoportjához – Martynt is magához csábította a francia főváros.
A progresszív művészeti világlátás, a modern művészeti törekvésekbe vetett hit jellemző Rippl-Rónai József és Martyn Ferenc munkásságára és tanítási módszerére.
Martyn Ferencnek két rendkívül fontos tanítványa volt, akik már tizenévesen járni kezdtek a mesterhez – Keserü Ilona és Lantos Ferenc. Martyn a szerkezeti analógiákat kutatva, a természetszemléletből táplálkozó absztrakció útján indította el a fiatalokat alkotói pályájukon.
Mindketten eltérő egyéniségei az absztrakt művészetnek, ám iskolaalapító tevékenységük párhuzamosan zajlott. Lantos létrehozta a Pécsi Képzőművészeti Gimnázium képzőművészeti tagozatát, továbbá megalapította a Martyn Ferenc Szabadiskolát – ahol a radikális absztrakt művészeti tendenciákat sajátíthatják el tanítványai és egy meghatározó, közös geometrikus absztrakt nyelvet kaptak csomagként.
Keserü Ilona 1983-tól rajzot és festészetet tanított a Pécsi Tudományegyetemen – 1991-től egyetemi tanár, 2003-tól professor emerita. 1991-ben a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola alapítója, ahol a festészet újradimenzionálásán dolgoztak az István-akna grandiózus tereiben.
Színerő címmel hozott létre nagy sikerű szimpóziumot, melyet először a 2006/2007-es egyetemi tanévben rendezték meg a PTE Művészeti Kar Doktori Iskola kurzusaként a Zsolnay Gyár használaton kívüli belső ipari tereiben. A programon táblaképnél nagyobb léptékű, sík- vagy térbeli, festészeti technológiák alkalmazásával készülő művek megvalósítására biztosított lehetőséget. 1995-től a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán a festészeti DLA program vezetője.
A kiállítás kitekintést nyújt ezen iskolaalapítókra, mégis hangsúlyosan azon aktuális közösségi helyszínek művészeit vonultatja fel, melyek a Pécsi Iskola kánon részei lettek. A kiállító képzőművészek meghatározó alkotói, oktatói és formálói Pécs és Dél-Dunántúli régió – így többek között Kaposvár – művészeti életének.
A kiállítók köre a Közelítés Művészeti Egyesület (1995) által részben működtetett Szalon Art Factory Program művészeiből, a Pécs-Baranya Művészeinek Társasága tagjaiból, a PTE Művészeti Karán oktatókból vagy ott végzett hallgatókból, valamint az Ancora Galéria képviseletében lévő művészekből tevődik össze.
Dr. Miseta Ildikó / Ancora Contemporary Gallery
Pajger-Kovács Lilla / Vaszary Képtár
Varga Rita / Közelítés Művészeti Egyesület
Janus Pannonius Múzeum / Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar / ZSDRÁL ART Kortárs Művészeti Galéria
MEGNYITÓ / 2025 július 10., 18 óra
HELYSZÍN / Vaszary Képtár – 7400 Kaposvár, Nagy Imre tér 2. – Agóra, I. emelet
A KIÁLLÍTÁST MEGNYITJA: Fekete Valéria művészeti vezető / Pécsi Galériák
KÖSZÖNTŐT MOND: Dr. Pintér Rómeó alpolgármester
PERFORMANSZ / EGY ÜZENET
Az „egy üzenet” című performansz az „Ott a pont! – Szemelvények a Pécsi Iskola jelenségről” című kiállítás megnyitó eseményéhez szorosan kapcsolódott, mert ahogy a kiállításon is „mesterek és tanítványaik” kapcsolatait fedezhetjük fel, úgy az eseményművészeti alkotás is ebből a témából inspirálódott. Pati Jázmin a produkció központi szereplője festőművészként Mojzer Tamás tanítványa volt, aki az élő alkotás másik résztvevőjeként jelent meg. Az eseményművészeti alkotás hang anyagát a Pécsen élő és alkotó Csahóczi Ferenc készítette.
A performansz elsősorban a NŐ-ről szól, csupa nagybetűvel, és mindezt szimbólikus cselekménysorokba és képekbe sűrítve láthatták a kiállítás megnyitóján résztvevők. Egy olyan mindenek felett álló és emblematikus női karakterből indultunk ki, aki még ma is viták tárgyát képezi, és ez nem más volt, mint Mária Magdolna személye. Persze nem egy szakrális szimbólikát felvonultató eseménysort ábrázoltunk, sokkal inkább aktualizáltuk egy olyan NŐ küzdelmét, aki a mai társadalmi konvenciókkal is szembe kerül és megpróbál megszabadulni kötelékeitől és megvalósítani önmagát abban a világban, ahol még mindig bizonyítania kell saját identitását. Az élő képek három szín köré csoportosultak: a fekete, a vörös és a fehér. A performansz több médiumot is összevont: az élő cselekménysor egy videó-vetített narratívával párosult és mindezt keretbe fogta egy olyan hang háttér, ami tudatosan erősítette a látottak megélését. A mester és tanítvány kapcsolat gondolata talán a performansz záró részében bontakozik ki, ahol a nézők tömegéből felkért nők közösen vonszolják ki az elterült férfit, ezzel szimbolizálva, hogy a tanítvány felülmúlhatja mesterét és tovább folytatódik a megkezdett változás, ami a kiállítás alapgondolata is egyben.
Pati Jázmin, Mojzer Tamás és Csahóczi Ferenc
